Észtország

 

Az Észt Köztársaság a Balti-tenger partján helyezkedik el, déli szomszédja Lettország, míg északról Oroszország határolja. Hivatalos nyelve az észt, viszont megtalálhatjuk a finn, az orosz, a német, valamint az angol szavakat.

Általános tudnivalók
1991-ben (augusztus 20.-án) nyerte el Észtország a teljes függetlenségét, amikor kikerült a Szovjetunió befolyása alól. Így mára az államformája parlamentáris demokrácia, elnökük: Toomas Hendrik Ilves. Észtország 2004-ben (május 1.-én) csatlakozott az Európai Unióhoz, ám még a korona a pénznemük.

Észtország területe 45.226 km², amelynek 4, 56%-a víz, valamint az 1520 kisebb szigeten kívül, két nagyobb a Hiiumaa és a Saaremaa is az országhoz tartozik.
A jégkorszak folyamán a gleccserek hullámos alfölddé alakították a területet, ezért az átlagos magassága a területnek 100 méternél alacsonyabb, ennek ellenére Észtország legmagasabb pontja a Suur Munamagi (318m).
Éghajlatát főleg a tenger hatásai befolyásolják: az év többségében a napok felhősek, de a legtöbb csapadék csak ősszel esik. Továbbá az Atlanti-óceán és a Golf-áramlat miatt a tél enyhe (-4 – -5 °C) és a nyár hűvös (15-18 °C).

Ebben a csodálatos országban kétszer szálltunk meg hosszú utunk során. Az odafelé úton Harju-Risti nevű picike városban...bár inkább falunak mondanám. Az ottani iskola tornatermében s egyéb helyiségeiben hajtottuk álomra fejünket..annyira jó volt, hogy két éjszakát is ott töltöttünk. Fantasztikus ébresztés produkáltak a srácok, sípoló furulyákkal, és kereplővel meg mindenféle egyéb hangos hangszerrel. "Roppan kellemes" érzés volt erre a zene-bonára ébredni. Egyébként tényleg vicces volt.:) 

Tényleg gyönyörű az az iskola. Nagyon barátságos, hatalmas ablakok vannak, amelyen keresztül a napsütés csak úgy égetett. Miután az öreg templomban az IT alatt jól átfagytunk, csak felszaladtunk a suli emeletére, és kifeküdünk napozni a padlóra. Juj de jó volt!!!!:) Borzasztó kedvesek az ottani emberek. Hatalmas szeretettel fogadtak minket. Az ottani lelkésznő, Annika, aki félig magyar és a helybeli nénik, bácsik, akik között szintén akadtak magyarok. Nagyon furcsa érzés, hogy eljövünk ilyen messze és még itt is akadnak magyarok. Tényleg igaz az a mondás, hogy magyarok mindenhol vannak. Megkóstolhattuk  az észt menza kaját (ez viszont sokkal jobb, mint itthon:), aztán "kifosztottuk" a szomszédos kisboltot. Mert hát mit vesz  gyerek...azaz bocsánat a kamasz, ha kiszabadul édességet, jégkrémet és hát sört. Nem értek a sörökhöz, csak azt tudom eldöntetni, hogy ízlik vagy nem, mindegy, hogy barna  vagy piros, vagy világos. Szóval leteszteltük az észt Sarku-t. Nagyon vicces, mert de. 10:00 előtt nem lehet alkoholt venni. Így aztán, akik a délelőtti szabadprogram alatt indultak bevásárló körútra, azok szépen ott ácsorogtak a pénztárnál, amíg 10-et nem ütött az óra.:)

 

A második ébresztő után, ami nagyon-nagyon korán szólt  valamikor hajnalban.( ez tényleg hajnalban volt, nem csak olyan kora reggeli órában) Mindenki összecsomagolta a kis motyóját aztán uccu fel a buszra és nyomás a kompra. Igen, egy óóóóóriási komppal keltünk át Finnországba. Az az igazság, hogy én azt képzeltem, hogy egy ilyen kisebb kompra felszállunk, aztán átszeljük a jeges vizet és már ott is vagyunk. Na de ez??? ez egy luxus hajó...azaz komp volt....wááá!! nagyon durva volt. Több szintes monstrum, csak tört a jeget a part közelében, és ha kimentünk a nyitott részére a szél majdnem elrepített. Gyönyörű út volt. Érdekesség, hogy a  hajón tax free van ( jó, ez nem érdekesség) hanem, hogy az alkohol nagyon olcsó, legalábbis az észt árakhoz képest. Így aztán sokan csinálják, hogy itt vásárolnak be illetve csatak részegre isszák magukat a kb 2 órás út alatt.

 Az infantilis fiatalok az idejük nagy részét miután bejártuk a hajót és megnéztünk mindent, és kint is átfagytunk, a gyerekmegőrzőben, azaz a mini játszótéren töltöttük. Remek kis hely volt. Lehetett fakockákból várat építeni, labdázni és a labdácskákba érkező csúszda aljánál ücsörögni.

A kikötés ünnepélyes pillanatát a szabadban töltöttük, hogy mindent alaposan szemügyre vehessünk. Ekkor érkeztek a vérszomjas sirályok...(najó, lehet, hogy nem is voltak vérszomjasak, csak én éreztem, úgy, hogy meg akarnak támadni.)Összeszedtem a bátorságot és készítettem pár képet (meg kell hagyni, hogy ahhoz képest, hogy alig mertem odanézni, egész jók lettek) Aztán rohantam be, mert attól féltem ezek elevenen szétcsipkednek. Félelmetes volt. A nagy ijedséget épphogy kipihenve már meg is érkeztünk Finnországba, Helsinkibe. A következő bejegyzés erről fog szólni.

SUPERSTAR komp. Ezzel mentünk Észtországból (Tallin) Finnországba (Helsinki). Visszafelé már "csak" egy sima STAR komppal kellett beérnünk:)

néhány érdekesség:

- helyi specialitás a véres palacsinta. (aki kitalálja, hogy ez mi lehet, azok között értékes nyereméynk kerülnek kisorsolásra.) Mi nagyon sokat viccelődtünk ezzel, és beindult a fantáziánk is, uh horrorisztikus megoldásokat kreáltunk. A következő bejegyzésből kiderül, hogy volt-e alapja.

- ami az állatvilágot illeti, és különlegesség az a repülő vérmókus...azaz bocsánat csak repülő mókus. Az első verzió csak a mi fejünkben létezett a véres palacsintának köszönhetően.:)

-az úton a sávok nagyon érdekes felosztásban vannak. Úgy kell elképzelni, hogy nem középen halad az elválasztó sáv (vagy minek hívják) hanem az út mindkét szélén van ilyen sáv. Olyan mintha az egész úton két nagyon széles bicikli sáv lenne, és középen meg semmi. Ez azért van mert az autók, oda tudnak lehúzódni, hogyha előznék őket.

megjegyzés:

- az a helyzet, hogy a 21. századnak egyrészt nagyon sokat köszönhetünk, de jobb lenne, ha nem fejlődne ilyen gyorsan. Nagyon hülyén fog hangzani ez a mondat, hogy bezzeg az én időmben..( azért ennyire öreg nem vagyok még), de amikor én voltam gimis nagyon más volt még minden.

pl.: nem volt mindenkinek lap top-ja, így aztán nem vonultunk el egy kiránduláson ketten-hárman filmet nézni. Ennek nagyon erős közösségromboló hatása van. Kisebb csoportok jöttek létre, és egy-egy eldugott zugban bambulták a képernyőt. 

A másik az alkohol...ezt nem tudom megérteni...mára odáig fajultak a dolgok, hogy a diákok a tanárok előtt söröznek. Hát ez az én időmben elképzelhetetlen lett volt. Ha mégis megtörtént volna, páros lábbal rúgtak volna ki minket. Ezek vannak...felgyorsult a világ....

Visszafelé  egy csodálatos estét tölthettünk Tallinban. Gyönyörű ez a város!! Ha az életben lesz rá lehetőségem ide mindenképpen szeretnék visszatérni. A csapat egy része egy másik hostelban töltötte az éjszakát (pontosabban azt a pár órát). A hostel recepciósa nagyon jófej volt. Adott térképet, megmutatta, hogy milyen úton juthatunk vissza a legrövidebben a buszhoz, majd hajnalban a csomagokkal, mit nézzünk meg mindenképpen. Így aztán felkerekedtünk és csak tátottuk a szánkat..bámulatos egy város!!!Nagyon jó fej volt a srác. Este sokáig dumáltunk vele, jenga-t játszottunk, megkínált minket sörrel, reggel pedig még kávét is főzött :)